A járművek kerekenként megközelítőleg egyetlen tenyérnyi felületen érintkeznek a talajjal, így ezen a hozzávetőleg 200 cm2 felületen kell kialakítani az irányítás és a sebességváltozás minden szükséges erőhatásának a legideálisabb feltételeit. A külső – például időjárási – körülmények változékonysága miatt már az automobilizmus korai szakaszában felismerték a mérnökök, hogy az addig alkalmazott merev eszközök – fa, fém, vagy ezek kombinációja – nem alkalmasak a kellő stabilitás kialakítására, így a sokkal rugalmasabb gumi használatára tértek át a kerekek tapadásának javítása érdekében.
Az elmúlt bő 110 évben óriási átalakuláson és fejlődésen ment keresztül a közúti közlekedés, melynek mértéke és komplexitása minden korábbi elképzelést felülmúl. Szerencsére nem csak a járművek, azok karosszériái és erőforrásaik fejlődtek, hanem az útfelülettel kapcsolatot teremtő eszközök, nevezetesen a gumiabroncsok is.
A korábban említett, változó külső körülményeknek azonban a kompromisszum kész gumiabroncs gyártók is csak úgy tudnak megfelelni az elvárhatóság határain belül a legteljesebb mértékig, ha a hideg és meleg külső hőmérsékletre külön gumiabroncsokat fejleszthetnek.